BACH-VIRÁGOS KLUB

A Bach-virágterápia egy olyan gyógymód, amely nem egyszerűen a betegségtüneteket akarja eltüntetni, hanem a betegséget a lelki fejlődés lehetőségének tekinti, s miután az egyén felismeri, mely tulajdonsága, viselkedésmintája tehető felelőssé a betegségéért, azután tudatosan is, és a virágeszenciák szedésével harmóniába tudja hozni önmagát.

A fő mottója: „Nem leküzdeni, hanem átalakítani.” A növényi energiák hozzájárulnak ahhoz, hogy tulajdonságaink pozitív aspektusát élhessük át.

"Azok élvezik majd a legjobban gyümölcseit ennek az Isten által küldött ajándéknak, akik megőrzik egyszerűségét és tisztaságát, nem bonyolítva tudományos elméletekkel és vizsgálatokkal, ahogyan maga a természet is egyszerű és nem bonyolult.

A gyógyításnak ez a rendszere, mely Isten kifürkészhetetlen útjai által vált előttünk ismertté, azt álltja, hogy a félelmeink, gondjaink, aggódásaink azok, amelyek megnyitják az utat a betegség előtt. Éppen ezért, a félelmeinket, gondjainkat, aggodalmainkat stb. kezelve, nemcsak hogy megszabadítjuk magunkat a betegségtől, hanem ezen felül a gyógynövények, melyeket Teremtőnk kegyelméből alkotott számunkra, elveszik tőlünk a félelmeinket, aggodalmainkat, valamint boldogabbá és jobbá teszik lényünket.

A gyógynövények meggyógyítják félelmeinket, aggodalmainkat, gondjainkat, hiányosságainkat és hibáinkat, ezért ezekre kell a hangsúlyt helyezni, és ekkor fog a betegség, akármi legyen is az, elhagyni minket.

Nem érdemes ennél többet mondani mert aki ezt megérti, annak mindez  elegendő, és a tudomány aktuális irányzataitól függetlenül használhatja ezeket az isteni adományokat, mások boldogulására és szenvedéseink enyhítésére.

Minden betegség mögött a félelmeink, aggodalmaink, kapzsiságunk, vágyaink és ellenszenveink állnak.

Ezeket kell megkeresni és meggyógyítani magunkban, ezáltal szabadulhatunk meg a betegségtől, amitől szenvedünk.

Időtlen idők óta ismert, hogy az isteni gondviselésnek hála a természetben a betegség megelőzésének és gyógyításának eszközei megtalálhatóak: a gyógynövények, a fák és a virágok.

Az ebben a könyvben bemutatott természetes gyógyírekről bebizonyosodott, hogy a többi növényhez képest áldottak: képesek bármilyen betegséget meggyógyítani és bármilyen szenvedéstől megszabadítani.

E szerekkel való kezelés során nem a betegséget kell figyelembe venni.

Maga a beteg személyét kezeljük, és ahogy az javul, a betegség eltűnik, az egészség növekszik.

Köztudott, hogy ugyanaz a betegség különböző reakciót vált ki az emberekből; valójában ezeket a reakciókat kell kezelni, mert ezek vezetnek el a betegség kiváltó okához.

Az elme a legkényesebb része az embernek, a testnél sokkal pontosabban mutatja a betegség kezdetét és lefolyását, így tehát a gondolatok azok, amelyek meghatározzák a gyógyuláshoz szükséges szert, vagy szereket.

Betegség esetén a kedélyállapot megváltozik a hétköznapi életéhez képest, így a jó megfigyelők képesek az ilyen változás érzékelésével a betegséget észlelni hamarabb, mielőtt a tünetek jelentkeznének és a terápiával megelőzni a betegség bekövetkeztét.

Ha a betegség már jelen van egy ideje, akkor is a szenvedő hangulata az, amelyik meghatározza a helyes gyógyírt.

Magát a betegséget hagyjuk figyelmen kívül, mindig csak a beteg hangulatát figyeljük, a kedélyállapotát, azt, ahogyan az életet látja.

38 különböző állapot kerül bemutatásra, hogy különösebb nehézség nélkül felismerjük azt a jelenlévő kedélyállapotot, vagy állapotok keverékét, amit a szerekkel gyógyíthatunk.

És mindig legyen öröm és hálaszívünkben, amiért a Mindenség Nagy Teremtője az irántunk érzett szeretetében megalkotta a gyógynövényeket a természetben a mi gyógyulásunka."

Dr. Edward Bach (1886-1936) élete és munkássága

 1936 októberében, életének szinte utolsó napjaiban egy előadásán a következő hangzott el:

„Fontos üzenettel jöttem ma este Önökhöz: olyan üzenettel, amely talán felülmúlja minden elképzelésüket, mégis igaz, s sokaknak reményt és vigaszt hozhat:

Az üzenet így szól: A BETEGSÉG GYÓGYÍTHATÓ

Nem létezik olyan, ebben az országban ismert és mindennapi betegség, amely ne lenne gyógyítható a ma este bemutatott növények segítségével.

Beteg emberek százai és ezrei gyógyultak meg, aki már nem is remélték, hogy életük hátralevő részét panaszoktól mentesen tölthetik.” [1]

De hogyan és milyen utat kellett Bach doktornak bejárnia ahhoz, hogy ehhez a felismeréshez, tudáshoz és tapasztalathoz juthasson.

Életéről azt a keveset, amit megtudhatunk róla, azt Nora Weeks-nek, asszisztensnőjének köszönhetjük.

Dr. Edward Bach 1886. szeptember 24-én született, Birmingham melletti Moseleyben, egy rézöntő család elsőszülött fiaként.

Ez a családi háttér biztosította, hogy már gyermekkorában közel került az emberi szenvedés megismeréséhez. Ez a helyzet hozzásegítette ahhoz, hogy fel tudja ismerni, milyen nehézségekkel küzdenek az ott dolgozó munkások. Ha például betegségük miatt elmentek orvoshoz, akár a munkájukat is elveszthették, de amit még nagyobb problémának látott, hogy csak tüneti kezelést kaptak. Elhatározta, hogy felnőttként mindenképpen gyógyítással fog foglalkozni. Az már világos volt számára, hogy önmagában, ha csak az orvosi pályát követi, azzal nem tudja teljes gyógyuláshoz segíteni az embereket. A másik megoldás, lehetőség, lett volna, hogy a „Nagy Gyógyítót”, Krisztust kövesse, aki képes volt a test, lélek, szellem gyógyítására. Egyik mellett sem tudott teljességgel elköteleződni, mégis úgy döntött, hogy kezdésnek az orvosi egyetemre iratkozik be. Nem akarta szüleit terhelni tanulmányai finanszírozásával, ezért az öntödében kezdett el dolgozni. Bár fizikailag megterhelő volt ez a munka, de az ott töltött idő is sok felismerésre adott lehetőséget. Már itt is össze tudta kapcsolni, hogy a testi betegségek milyen lelki konfliktusból eredhetnek

Tudta, hogy nem kisebb a feladata, minthogy megtalálja a betegségek okait és annak megszüntetésének lehetőségeit. Hitt abban, hogy létezik egy olyan gyógyítási eljárás, amely egyszerre orvosolja mind a lelki és mind a testi bajokat.

Úgy érezte feladata, hogy megtalálja azt a gyógymódot, amely egyaránt képes elmulasztani a krónikus és a gyógyíthatatlannak tartott betegségeket is.

20 évesen mégis elfogadta szülei segítségét és így 1906-ban elkezdte orvosi tanulmányait Birminghamben és Londonban szerezte meg a diplomáját 1912-ben.

A kórházi gyakorlata során felismerte, hogy a hasonló személyiségű és kedélyű betegek esetében, függetlenül a fizikai panaszoktól, gyakran ugyanaz a szer bizonyul hatásosnak. Már a kezdet kezdetén is tudta, hogy a gyógyításnál a beteg személyisége a kulcs a megoldáshoz, nem pedig a testi tünetek. Sok időt fordított arra, hogy az egyes eseteknél a végleges gyógyulást el tudja érni.

Az is zavarta, hogy bizonyos gyógyítási eljárások még fájdalmasabbak, mint maga a betegség, amelyet meg akarnak gyógyítani.

Nemcsak arra vágyott, hogy megtalálja a betegség megszüntetésének módját, hanem meggyőződése volt az is, hogy a gyógyítási folyamatnak a lehető leghumánusabbnak kell lennie. Nem szabad újabb fájdalmakkal terhelni az amúgy is szenvedő embert.

Jellemző volt rá, hogy inkább a betegek vizsgálatával töltötte az idejét, mint az orvosi könyvek tanulmányozásával, ezáltal hamar megtapasztalta, hogy az elme és az érzelmek jelentős szerepet játszanak mind a betegség kialakulásánál, de ugyanúgy a gyógyulásnál is. Ebből következett, hogy a diagnózis felállításnál és a terápia kialakításánál ez a meghatározó. A beteg személyisége sokkal fontosabb, mint a testi tünetek.

A diploma megszerzése után először sebészként helyezkedett el, majd traumatológus lett. Mivel keveset pihent, így egészsége hamarosan meggyengült, ezáltal a kinevezését sem fogadta el. Ezután saját rendelőt nyitott, ahol szintén rengeteg munkája lett. Nem volt elégedett a hagyományos orvosi gyakorlattal, különösen azt nehezményezte, hogy a beteg személyiségét egyáltalán nem vették figyelembe, csakis a fizikai tünetekre összpontosítottak.

Ezután az immunológia felé fordult, abban bízott, hogy esetleg bakteriológusként találhat rá a teljes gyógyítás lehetőségére. 1915-1919 között, ha lehet még többet dolgozott, mint eddig, ugyanis a kutatásai mellett tanársegédi és klinikai asszisztensi állást is betöltött.

Bakteriológusként a bélben élő baktériumok és az egészségi állapot összefüggéseit vizsgálta, majd eredményeit szintén azonnal gyakorlattá tette. A belekből kitenyésztett baktériumokból vakcinákat készített. Ezek azonnal olyan eredményeket hoztak, amelyek az orvosi társadalomban is elismerésre talált. A vizsgált bélbaktériumokból készített s a betegek vérkeringésébe visszajuttatott vakcina megtisztította az emésztőrendszert a betegséget okozó mérgektől. Ennek ellenére sem volt elégedett, még egyszerűbb és gyorsabb módszerre vágyott, és ami még fontos, el akarta kerülni az injekció okozta fájdalmat.

1917 júliusában viszont lépdaganatot diagnosztizáltak nála, miután olyan komoly vérzése volt, hogy eszméletlenül vitték be a kórházba. Azonnal meg kellett műteni, hogy megmentsék az életét. Kollégái úgy gondolták, hogy legfeljebb három hónap van még hátra életéből.

Bár nagy testi és lelki szenvedést élt át, Őt mégis inkább csak az izgatta, hogy még el sem kezdte azt a munkát, amit be kellett volna fejeznie életében. Éppen ezért arra az elhatározásra jutott, hogy addig is, amíg él, ezzel fog foglalkozni. Bár igen gyenge volt, járni is alig tudott, de bejárt a laboratóriumba, és hozzáfogott ahhoz a munkához, amire mindig is a legjobban vágyott, egy egyszerű gyógyító módszer kidolgozásához.

Annyira lefoglalta tevékenysége, hogy teljesen megfeledkezett magáról, mindeközben állapota javult és jobban érezte magát, mint bármikor előtte.

Elgondolkozott, hogy mi is segítette őt ehhez, mi lehet a titka csodálatos gyógyulásának.

„Rájött arra, hogy az elmélyülést igénylő érdeklődés, a meghatározott életcél, a szeretet és az egyszerűség vezet el a boldogsághoz, a belső békéhez, a valódi egészséghez.„[2]

A bél-toxémiával kapcsolatos munkái egyre ismertebbek lettek és orvosi lapokban is megjelentek.

Bár általánosan elismerték munkáját orvoskollégái is, ő mégsem volt elégedett, mert voltak akik a kezelésre nem reagáltak, és a helyes diagnózis felállításáig sok időre, hetekre, akár hónapokra is szükség volt. A kutatás, megfigyelés, tesztelés ideje alatt is a beteg tovább szenvedett, esetleg állapota is romlott.

1918-ban a kórházban történt változások miatt Bach, hogy folytatni tudja munkáját, felmondott. Saját laboratóriumot rendezett be, ahol tovább folytatta kutató munkáját, még mindig a bél-toxémiákkal. Majd a Londoni Homeopátiás Kórházban helyezkedett el, ahol patológusként és bakteriológusként dolgozott 1922-ig.

Itt ismerte meg az Organon-t, Samuel Hahnemann könyvét. Örömmel fedezte fel, hogy Hahnemann majdnem száz évvel ezelőtt ugyanarra az eredményre jutott a bél-toxémiákkal kapcsolatosan, mint ő, csak mindenféle modern technikai segítség nélkül. A homeopata orvos ugyancsak közeli kapcsolatot talált a bél-toxémia és a krónikus betegségek között.

Hahnemann eredményeit többszörösen is elismerte, egyrészről, mert nem használt baktériumokat, másrészről, hogy a gyógyíreket főként a Természetből nyerte, növényekből, virágokból és mohákból. Bár a homeopata orvos mérgeket és fémeket is használt, de azokat olyan kis adagokban és módon, hogy káros hatásait semlegesíteni tudta.

Végre volt egy ember, aki hozzá hasonlóan gondolkodott, aki szerint minden betegség egyedi figyelmet igényel, és ami a legfontosabb, hogy a valódi gyógyítás alapelve a beteg és nem a betegség kezelése. A karakterisztikus jellemzőket kell kezelni, a beteg alkatát, a testi panaszoktól függetlenül.

Ezek a fajta nézetek már nem voltak annyira szimpatikusak az ortodox orvoslás hívei között, gyakran félreértették, megkérdőjelezték Bach munkáját, sőt, még az orvosi kamarában is ki akarták zárni. Az Ő elhatározása azonban töretlen volt, hogy Hahnemann által elkezdett utat folytatni szeretné, mégpedig úgy, hogy kettőjük eddigi eredményeit egyesíti, akkor egyszerre tudja mindkettőt fejleszteni és javítani, hiszen azt tudta, hogy az idő múlásával a világ is, az emberek is megváltoznak és sok másféle betegség is megjelenhet.

Bakteriológusként tovább kísérletezett és eljutott oda, hogy már szájon át szedhető vakcinákat gyártott, ezeket Bach-nozódáknak nevezték el. Már egy lépéssel közelebb jutott a szelíd és jobb orvoslási módszerhez.

Dr. Bach ebben az időben dolgozta ki és írta le a baktériumtörzsekhez tartozó személyiségtípusokat. Ez azért volt számára nagyszerű, mert a betegek alkati alapon történő gyógyítása még eredményesebbé tette munkáját. Érzékenysége olyan fokú volt már akkor, hogy elégedetlen volt magával, ha annyi idő alatt nem tudta megállapítani a megfelelő szert, amíg a beteg az ajtótól az asztaláig ért. A Hét Bach Nozóda alkalmazása olyan népszerű lett, hogy alkalmazták többek között Amerikában, Németországban is.

1928-ban vagyunk. Bach doktor szerette volna a nozódákat gyógynövényekkel helyettesíteni, de kutatásai nem vezettek eredményre. Úgy érezte, ha eddig a tudományos módszerek nem vezettek eredményre, akkor az intuíciója lesz a segítségére.

Jellemző volt Bach doktorra, hogy figyelte környezetét, az embereket, tette ezt akár akkor is, ha éppen társasági eseményen vett részt. Így jutott arra a felismerésre, hogy az emberek mindegyike valamilyen jellegzetes alkati csoportba tartozik. Megfigyelte milyen a testtartásuk, az arckifejezésük, hogyan gesztikulálnak, beszélnek, stb., és eszerint olyan nagy hasonlóságot fedezett fel, hogy láthatóan ugyanabba a csoportba tartoztak, annak ellenére, hogy akár rokoni kapcsolat sem volt közöttük.

Ezt vezette tovább, miszerint nem az a közös az egyes csoportok között, hogy ugyanattól a betegségtől szenvednek, hanem az, hogy hasonlóan reagálnak problémáikra.

Ezután hamarosan meg is találta a Nebáncsvirágot és a Bohócvirágot, és természetesen azonnal Londonban, a szájon át szedhető vakcinák módszerével fel is dolgozta. Még ebben az évben rátalált az Iszalagra is. 1929 év végén már csak ezzel a három virággal dolgozott, feladva addigi módszereit és természetesen tovább kereste az újabb növényeket is. Ezzel egy időben feladta jól működő londoni praxisát, hogy csak ennek a módszernek szentelhesse teljesen magát. Itt már orvoskollégái nem tudták követni, egyáltalán nem értették, ők már elégedettek voltak Bach addigi sikereivel is.

Ezek az eredmények arra ösztönözték, hogy elhagyja a gyógyítás tudományos és mesterséges módjait és visszatérjen a Természet kínálta egyszerű módszerekhez. Minden addigi kutatása eredményeit, az összes dokumentációit elégette, a fecskendőit, vakcinás üvegcséit összetörte, az üvegek tartalmát pedig kiöntötte.

Az ezt követő évek kemény munkával és pénztelenséggel is jártak, ez sem zavarta Bach doktort a munkájában, és még így is segítette környezetét, nem tudta elnézni embertársai nélkülözését. Barátai és elégedett volt betegei támogatták munkájában, mindig megvolt arra a pénze és pontosan annyi, amire a kutatások során szüksége volt. Dr. Bach reggeltől estig tanulmányozta a növényeket és még akkor nem tudta, melyek azok a növények, amelyek alkalmasak a gyógyításra, csak azt, hogy mérgező anyag, növény nem szerepelhet ezek között. Egyik reggeli sétáján arra a felismerésre jutott, hogy a harmatcseppek valószínűleg tartalmazzák a növény tulajdonságait, mivel a nap melege átjárja a folyadékot, így a harmatcseppek átveszik a növény rezgéseit. Ebből következett az, hogyha ki tudná nyerni a növények gyógyító rezgéseit, ezek az eszenciák a növény teljes tiszta erejét tartalmaznák, és ez lenne a leghatásosabb gyógyír. Nem sok idő telt el, amikor rájött arra, hogyan vonhatná ki a vadon élő növények gyógyító rezgéseit.

1930-tól újabb növényeket talált, először az Apróbojtorjánt, amely a saját magunkhoz való őszinteségben segít bennünket, majd a Katángkórót, amely a mások iránti túlzott aggódást oldja fel, ezt követte a Vasfű, amely a túlbuzgó, feszült elme orvoslására alkalmas. Ezeket az eszenciákat már a napoztatási módszerrel készítette el és az először megtalált három növényt is már így dolgozta fel. Kis idő elteltével újabb három növényre talált, Csorbókára, ezt később a Tárnicsra cserélte, ez a növény abban segít, ha akadályok merülnek fel, akkor is végig tudjuk vinni dolgainkat, a Kisezerjófűt, ez a növény azoknak való, akik túlságosan kiszolgálják mások szükségleteit, és a Kékgyökért, amely az intuíciónkat, a belső hangra figyelést segíti. Ez utóbbi növény Tibetből származik. Év végéig még egy virággal gazdagodott a már megtalált gyógyírek tábora, a Szikárkával. Ez a növény a döntésképtelenséggel kapcsolatos problémákat oldja meg. Már tíz növény állt rendelkezésre, és ezen a télen már betegeit ezekkel az eszenciákkal kezelte.

Mindeközben publikációiból, műveiből megtudhatták az emberek a boldogság fontosságát is, hiszen a boldogság nemcsak az egészség, de a teljes élet feltétele is. Ezt az állapotot akkor érhetjük el, ha hallgatunk intuíciónkra. Kifejtette, minden ember magában hordozza azokat a tulajdonságokat, amelyeket el akar érni, így tehát az erőt, kitartást, békét, bölcsességet, szeretetet. A boldogtalanság éppen ezek árnyoldalai, kapzsiság, önzés, kegyetlenség, tudatlanság, és ezek a betegségek tulajdonképpeni okai is.

1931-ben megtalálta a „12 gyógyító” utolsó két növényét, amelyek a Békaliliom és a Napvirág volt.

Majd további növényeket talált és dolgozott fel, amelyeket a 12 gyógyító mellett a „Négy Segítő”-ként publikált.

Majd ezt követően elkészítette az Elsősegélycseppet, amelyet különböző vészhelyzetekre, öntudatvesztésre, félelemre, pánikra készített. Itt még csak három összetevőből állt, a Napvirágból, Iszalagból és a Nebáncsvirágból, később egészítette ki a Cseresznyeszilvával és az Ernyős madártejjel.

Majd miután még három növényt fedezett fel, megírta a „A Tizenkét Gyógyító és a Hét Segítő” c. könyvét. Innen már nem volt megállás, további 19 eszenciát tudott elkészíteni. Ezekről írott tanulmányait az előbb említett munkájába tették. Az 1934-es év nagyon termékeny volt, ez meg is viselte testileg-lelkileg egyaránt. Olyan érzékenységre tett szert, hogy az eszenciák megtalálása előtt megtapasztalta mind a testi mind a lelki indikációkat. Olyan szélsőséges állapotokat is átélt, mint például azt, hogy az egész testét heveny, égető és szüntelenül viszkető kiütések borították, vagy elfekélyesedett a lába, kihullott a haja, vagy éppen szűnni nem akaró vérzése volt mindaddig, amíg az adott mentális állapotra való gyógyírt nem találta meg. Az is jellemző volt rá, hogy érezte azoknak a betegeknek a fájdalmát, akik pár óra múlva érkeztek hozzá. Ettől függetlenül teljes életet élt, nyitott volt a falu ügyei iránt is, énekesteket szervezett, ahol ő is közreműködő volt, vidám társasági életet élt.

1929-től 1936-ig már csak az általa felfedezett növényekkel gyógyította betegeit és az eredmények azt igazolták, hogy jó úton jár.

Sikerült az, amire a legjobban vágyott, olyan gyógymódot megalkotni, amely nem okoz fájdalmat, és tiszta, egyszerű gyógyíreket dolgozott ki. A 38 eszencia közül egy sem készült mérgező növényből, ezért nem kell tartani a túladagolástól és a mellékhatásoktól sem. Használata egyszerű, bárki elő tudja házilag állítani az eszenciákat és alkalmazhatja is, mindenféle orvosi képzettség nélkül.

A szerek használata következtében elmúltak a hosszú ideje fennálló panaszok viszonylag rövid idő alatt megszűntek, és nem utolsósorban azok is visszanyerhették jó közérzetüket, akik aggodalomtól, félelmektől, depressziótól szenvedtek, mivel lelki problémájuk is megoldódtak.

Bár ezen a területen egyértelmű volt a siker, orvoskollégái azonban nem nézték jó szemmel, hogy szakképzetlen kollégákkal dolgozik, felhívták a figyelmét, ha nem fejezi be ezt a tevékenységét, kizárják a kamarából. Bach doktort ez nem zavarta, ő mindenáron folytatni akarta a munkáját, hogy megtanítsa az emberek számára az öngyógyítás tudományát.

1936-ban megírta és meg is jelentette a „Tizenkét gyógyító és Egyéb Orvosságok” c. könyvét.

Fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy minden felfedezett növényről a legérthetőbb és legfelismerhetőbb leírásokat adjon. Mindezek után újabb tanulmány megírásán dolgozott, a kezelési módszerről és a gyógynövények használatáról, ennek címe: „A gyógyító növények”.

Következő lépés egy előadókörút szervezése volt, jó lehetőségnek tartotta volna ezt azért, hogy az eszenciákat minél szélesebb körben megismerhessék.

Az első előadás éppen a születésnapjára esett, 1936. szeptember 24-re, amit ő maga tartott meg. Ez év októberében már ereje elhagyta, nem tudott további terhelést elviselni és emiatt ágyba kényszerült. Ugyanakkor nem hagyta abba a munkát, asszisztensei segítségével folytathatta a levelezéseket, az előadásokat is megtarthatták és a betegek is megkaphatták a számukra megfelelő eszenciákat. Minden erejét munkatársai képzésére folytatta, hogy a lehető legtökéletesebben tudják folytatni az általa elkezdett folyamatokat. Minden idejét, figyelmét a jövőre fordította, hiszen tudta rengeteg megismerni való vár rá a gyógyítással kapcsolatosan, bár hogy hol kell ezt elvégeznie itt a Földön, vagy máshol, nem tudta. Viszont azt igen, hogy földi élete elmúlása után egy másik szférában folytatja munkálkodását.

„Ezen a világon mindannyian ugyanazt az utat járjuk, útitársak vagyunk a tökéletesség felé vezető úton. Mindazt a tudást és tapasztalatot össze kell gyűjtenünk, ami csak megtanulható a földön. Önzésünket teljes mértékben „én-nélküliséggé” kell változtatnunk, és minden erényt a legmagasabb tisztaságig kell fejlesztenünk.”[3]

1936. november 27-n este, álmában érte a halál.

Viszonylagosan rövid földi élete alatt beteljesítette, amiért jött. Kidolgozta és a gyakorlatba is átültette azt a tiszta, egyszerű gyógymódot, amire vágyott, és ezen túlmenően még azt is biztosította, hogy a körülötte élő emberek el tudják sajátítani, alkalmazni és terjeszteni ezt a tudást.

A Bach-virágterápia kialakulása

Bach doktor nemcsak kidolgozta ezt a gyógyítási módszert, de a gyakorlatba is átültette az első virágok megtalálásától, lépésről-lépésre. Már az első három virág felfedezése után azonnal alkalmazta az eszenciákat, és nem elégedett meg azzal, hogy csak ő próbálja ki betegein, hanem Angliában is, és a világ számos országának gyógyszertáraiba is eljuttatta az eszenciákat, hogy minél hamarabb az emberek gyógyítását tudja szolgálni. Általában ingyenesen adta és a patikákat is arra kérte, hogy a lehető legkevesebb pénzt kérjenek érte.

Bár körülbelül 8 év kitartómunka eredményeképpen született meg a 38 eszencia megtalálása, és saját részéről egy kerek egésznek tekintette, mégis azt mondta, hogy mivel minden változik, a világ is és az emberek is, legyünk nyitottak arra, hogy új eszenciákat keressünk az újonnan kialakult problémák orvoslására.

Felfedezéseiről, eredményeiről folyamatosan publikált a Homeopathic World c. szaklapban, majd a „Gyógyítsd Tenmagad” c. könyve is megjelenhetett. Legfontosabb tanulmányai: az Alapvető elmélkedések betegségről és gyógyításról, a Gyógyítsd tenmagad, a Magatoktól szenvedtek, és a Szabadítsd fel tenmagad. Ezek a tanulmányok már mind abból az időszakból származnak, amikor intuícióját követve csakis új gyógymódjának szentelte életét.

„Mindenkori feladatunk a kulcs személyiségtípusunkhoz. Azért nem születtünk egy palota luxuskörülményei közé, hogy bátran leküzdhessük az anyagi szükséget; azért nem koldusként jöttünk a világra, hogy megtanuljuk a jólét okos kezelését. A beteg környezete és körülményei a bölcs orvos számára utalással szolgálnak arra, hogy milyen csatát kell az illetőnek megvívnia. Hibáink és eredménytelenségeink azoknak az erényeknek az ellentétei, amelyek elérésére törekszünk.”[4]

A Bach-virágterápia a világ számos országában elterjedt, és egyre népszerűbb lett. A legnépszerűbb Angliában, de alkalmazzák Nyugat-Európa országaiban, Amerikában és Ausztráliában is.

Vannak országok, amelyek ezen elvek alapján, saját országukra jellemző növényekből készítettek eszenciasorozatot.

Magyarországra a 90-es évek elején érkezett és azóta folyamatosan egyre több ember nyit arra, hogy ezzel a módszerrel megismerkedjen és alkalmazza is.

A virágterápia alapelvei

Bach sikeres bakteriológus és homeopata orvos volt mielőtt kidolgozta volna virágtanát.

Már azelőtt felvázolta filozófiáját, mielőtt találkozhatott volna Samuel Hahnemann írásaival.

Szellemi rokonságot érzett Hippokratésszal, Paracelsussal, Samuel Hahnemannal.

Osztotta nézeteiket, miszerint nincs betegség, csak beteg emberek vannak.

A Gyógyítsd tenmagad című művében ír azokról az alapelvekről, amelynek igazságtartalmának elfogadását fontosnak tartotta, amelyek az alábbiak:

Az embernek Lelke van, ez igazi önmaga, és a test a Lélek földi temploma.

Földi életünk feladata, hogy megszerezzük mindazt a bölcsességet és tapasztalatot, amely hiányzó erényeink kifejlesztéséhez szükségesek.

Amit most életnek ismerünk, csupán egy szempillantás fejlődésünk történetében.

Amíg személyiségünk lelkünkkel harmóniában van, addig boldogságban és egészségben élünk.

Ha viszont a személyiség nem követi a Lélek parancsait – bármilyen hatás miatt – konfliktus keletkezik –  ez nyilvánul meg betegségben.

Egy nagyon fontos alapelv: minden dolgok Egységének felismerése.

A betegség önmagában jótékony, mert segít abban, hogy a személyiség visszataláljon a Lélekhez, de ami a legfontosabb, elkerülhető, ha felismerjük hibáinkat és szellemi és gondolati erőfeszítésekkel helyrehozzuk azokat, nincs szükség a betegségre.

A hibák megértése és helyesbítése megrövidítheti a szenvedést és visszaáll az egészséges állapot.

„Két nagy hiba van tehát: először, nem figyelni a Lélek parancsaira és nem követni azokat, és másodszor, az Egység ellen cselekedni. Soha ne ítélj meg másokat, mert ami az egyiknek helyes, az a másiknak helytelen lehet. Az üzletember, akinek az a feladata, hogy felépítsen egy nagy üzletházat, nemcsak saját hasznára, hanem mindazok előnyére is, akiket foglalkoztat, s aki ezáltal hatékonyságában, irányítóképességében, és egyebekben fejlődik, szükségszerűen más tulajdonságokat és már erényeket gyűjt, mint a betegápoló nővér, aki életét a szenvedők ápolásának áldozza; de mindketten – ha Lelkük parancsait követik -, a továbbfejlődésükhöz szükséges tulajdonságokat fejlesztik magukban. Lelkünk, Felsőbb Énünk útmutatásainak megfogadása: ez az, ami számít; s e parancsokat lelkiismeretünkön, intuíciónkon vagy megérzéseinken keresztül hallhatjuk meg.” [5]

További alapelvek:

Semmilyen orvosi tudásra nincs szükség, a betegség milyensége sem fontos.

Személyiségünk testünk legérzékenyebb része, s ezáltal a legjobb vezető a szükséges gyógyír kiválasztásában.

Nem maga a betegség számít, csakis az, hogy milyen módon hat a betegre.

Olyan jellegzetes állapotok, mint: félelem, depresszió, kételkedés, reménytelenség, ingerlékenység, társaság vagy magány utáni vágy, döntésképtelenség utalnak arra, hogy hogyan hat a betegség a betegre, s egyúttal kijelölik a szükséges gyógyszert is. (vt utolsó oldalak)

Hogyan támad a lélek és a személyiség között ez a diszharmónia és ezzel a betegség?

A szellemi törvények figyelmen kívül hagyásával. A szellemi törvények minden idők bölcs tanításaiban megtalálhatók.

A terápia célja, hogy felhívja a figyelmet, az önmagunkkal szembeni felelősségre. Kifejti, hogy minden ember magában hordja saját gyógyírjait, éppen ezért a betegségtől való félelemnek nincs egzisztenciális alapja.

A legfontosabb viszont, hogy először a személyiséget kell meggyógyítani, és csak ezzel egyidejűleg a testet. Ez azért is fontos, mert ha a tüneteket kezeljük, akkor a betegség nem érte el a célját, nevezetesen azt, hogy ezen állapoton keresztül felismerjük az éppen aktuális leckét. Tehát kétféle feladata van annak, aki orvoslásra adja a fejét, egyrészt segítsen az egyénnek a spirituális hibáját kijavítani és tegye ezt fizikai síkon is, és így a test gyógyulását az egészséges szellem segíti majd elő.

Bach szempontjai a virágok kiválasztásánál

Miért is csak növényeket alkalmazott gyógyításához?

 A szerek kiválasztásakor tekintetbe kell vennünk az emberre vonatkoztatott fejlettségi szintjüket is.

A fémek emberalatti szintet foglalnak el. Az állatok felhasználása kegyetlenséget szülne, és a gyógyítás isteni művészetében nem lehet nyoma kegyetlenségnek. Marad a növények birodalma.

A növényeknek három fajtája van.

Az első csoportban azok a növények találhatók, amelyek fejlődésükben az embernél valamivel alacsonyabb szinten állnak. Ide tartoznak az egyszerűbb életformák, a moszatok, kaktuszok, stb. Ide tartoznak a mérgező növények is.

A második csoportba tartoznak, amelyek az emberrel egy szinten állnak, ezek táplálékaink.

A harmadik csoportba tartoznak azok a növények, amelyek az embernél magasabb szinten állnak. Ezek rendelkeznek igazi, áldott gyógyerővel, ezek alkalmasak gyógyításra.

Itt nincs szó kegyetlenségről, mert a növényeknek az a vágyuk, hogy az emberi természet hasznára legyenek, áldottak az emberek szolgálatáért.

Az első csoportba tartozó növények csökkentik a test rezgéseit, így akár halált is okozhatnak, ezért alkalmatlanok arra, hogy a Lélek lakhelyéül szolgáljanak.

A harmadik csoportba tartozó növények viszont rezgéseink szintjét emelő erő birtokában vannak, így spirituális erőt kölcsönözhetnek nekünk, ami tisztítja és gyógyítja szellemünket és testünket.

„Bizonyos magasabb rendbe tartozó, vadon nőtt virágok, bokrok és fák magas frekvenciájuk révén rendelkeznek azzal az erővel, hogy növeljék emberi rezgéseinket, és megnyissák csatornáinkat spirituális énünk üzenetei számára: hogy elárasszák személyiségünket a számunkra szükséges erényekkel, és ezáltal elmossák a szenvedéseket okozó (jellem)hibákat. A szép zenéhez, vagy más, nagyszerű inspiráló dolgokhoz hasonlóan képesek egész személyiségünket felemelni és közelebb hozni minket lelkünkhöz. Ezáltal békességgel ajándékoznak meg, és megszabadulhatunk szenvedéseinktől. Nem azzal gyógyítanak, hogy a betegséget közvetlenül megtámadják, hanem azzal, hogy felsőbb énünk harmonikus rezgéseivel árasztják el testünket. Ezáltal a betegség elolvad, mint a hó a nap sugaraitól. Igazi gyógyulás nem létezik az élethez való hozzáállás megváltoztatása nélkül., lelki béke és belső boldogság nélkül.”[6]   

A Bach-virágok hét csoportja

Bach doktor az általa felfedezett virágokat, már a legelején valamilyen rendszerbe sorolta.

A legelőször felfedezett tizenkét virágot a „Tizenkét gyógyító”-nak nevezte, majd a későbbiekben felfedezetteket a „Hét segítő”-nek. Élete utolsó évében a meglévő virágokhoz még tizenkilencet fedezett fel, és így lett kerek egész életműve.

Ezután el is hagyta a régi felosztást, és mindegyik szert egyenrangúnak írt le, már nem tett különbséget közöttük, viszont cserébe hét fő lelkiállapot csoportba sorolta őket.

A csoportok a következők:

 - Félelem

- Bizonytalanság

- A jelen történései iránti érdektelenség

- Magányosság

- Mások elképzelései és külső hatások iránti túlérzékenység

- Kétségbeesés

- Mások boldogulása miatti túlzott aggódás

Ezek azok a lelkiállapotok, amelyek akkor alakulhatnak ki, amikor a személyiség nem meri követni a lélek parancsait.

Többféle félelmet élünk át, tudatos, tudatalatti, pánikos, mások féltése és az attól való félelem, hogy  olyat teszünk, amit magunk sem szeretnénk.

A tudatos félelem valamilyen szinten szerencsés, mert akkor legalább ismerjük a félelem tárgyát, és azzal már lehet kezdeni valamit. Ha a tudatomban van, rendelkezhetek azzal, hogy felülírom azt a fajta gondolatot. Más a helyzet a tudatalatti félelemmel, ez leginkább szorongásban jelentkezik. A pánikos félelemre jellemző, hogy valamilyen emlékünk van már, őrzi a rendszerünk, de ez sem a tudat területén van. A mások féltése azt szimbolizálja, hogy saját félelmünket kivetítjük másokra. Már nem magunkat, hanem őket féltjük

Bach doktor szerint:

„A valóságban a félelemnek nincs helye az emberiség természetes birodalmában, mivel a bennünk lakó isteni szikra, valódi önmagunk legyőzhetetlen és halhatatlan.” [7]

A bizonytalanság is akkor jellemző egy emberre, amikor a személyiség vonakodik felsőbb énjét követni, többféle típusával is találkozhatunk. Az egyik legismertebb fajtája a határozatlanság, döntésképtelenség. Más esetekben tudunk mindent, csak azt nem, hogy a mi életünkben az a dolog helyes vagy helytelen, de az elme fáradtsága miatt is érezhetjük azt, hogy képtelenek vagyunk a feladatainkra koncentrálni. Tetteinkre is kiterjedhet a bizonytalanság, ha nem azonnal teljesednek be azok a dolgok, amelyekre vágyunk, de a reménytelenség az, amely a legjobban vissza tud vetni bennünket az adott helyzet megoldásában.

A jelen történései iránti érdektelenség csoportban is több virág található, amely orvosolhatja ezt az állapotot.

Többféleképpen tudjuk azt is megoldani, hogy nem vagyunk a jelenben. Például ha ábrándozunk, akkor a jövőben vagyunk, ha következetesen a régi dolgainkra emlékezünk, a múltban vagyunk. De képesek vagyunk arra is, hogy csak egy-két mozzanattal vagyunk előbbre egy kicsit, de ez éppen elég arra, hogy ne vegyük észre azt, hogy miért is történt velünk éppen az a dolog, amiből esetleg tanulhattunk volna. Egyébként a betegségek ettől válhatnak krónikussá. De akkor sem vagyunk a jelenben, ha egy gondolat annyira leköt bennünket, hogy egy pillanatig sem tudjuk elengedni, az azon való merengést, vagy ha testileg-lelkileg kifárasztjuk magunkat, akkor pedig a fásultság miatt nem érzékeljük a körülöttünk lévő eseményeket, és ami talán a legnagyobb passzivitást váltja ki belőlünk az a depressziós állapot, ennek is van néhány változata.

A magányosság csoportba három virág tartozik csak. Itt is különféle módon tudjuk megoldani elkülönülésünket. Az egyik állapot, amikor az egyén jóval gyorsabb frekvencián működik a többi embernél, és a lassabb tempóhoz való alkalmazkodás idegi terhelést okozhat, a másik típus, amikor az egyén tudatosan és tudattalanul is visszahúzódik, szinte észrevétlenül, és a harmadik, amikor olyannyira vágyik más társaságára, hogy már a túlzott aktivitásával az embereket inkább elűzi magától.

A következő csoport a mások elképzelései és a külső hatások iránti túlérzékenység.

A problémák Bach doktor szerint két csoportra oszthatók, vagy a túlzott aktivitás, vagy a túlzott passzivitás. Ebben az esetben az utóbbiról van szó. Az egyénre túlzottan hat a világ, és nincs elég ereje, hogy megőrizze saját egyéniségét, élje saját életét. Ezeket az állapotokat egyensúlyozzák ki az ebbe a csoportba sorolt növények.

Kétségbeesés csoportba azok a növények kerültek, amelyekre akkor van szükség, amikor az egyén már semmilyen módot nem lát a helyzetek megoldására, illetve már nincs módjában energiát mozgósítani megoldandó feladatai elvégzésére. Ebben az esetben nem képes az egyén sem a döntéshozásra, sem cselekvésre.

Ennél a csoportnál a legszembetűnőbb, hogy milyen állapotokba kerülhetünk, ha időben nem érzékeljük, mennyire eltávolodtunk Lelkünktől. Ez már a folyamat lecsengése, itt már nem lehet elfedni a valós állapotot.

A mások boldogulása miatti túlzott aggódás csoportba tartozó növények pedig a túlzott aktivitásból eredő problémákat orvosolja. Ebben az esetben a másokkal való túlzott törődés, aggódás, intolerancia a jellemző. Minden esetben az egyén rá akarja kényszeríteni akaratát a többi emberre.

Az erre megtalált eszenciák segítenek abban, hogy feltétel nélkül tudjuk elfogadni embertársainkat.

Szerencsénkre Bach doktor mindezekre az állapotokra megtalálta a gyógyíreket.

A tizenkét gyógyító

Bach doktor által leírt állapotok az emberi természet archetipikus reakciómintái. Tehát a módszer használatához ezért nem szükséges orvosi végzettség, hogy eredményesen tudjon valaki foglalkozni Bach-virágokkal. Mivel a 12 gyógyító analógiába hozható a 12 asztrológiai jeggyel, így ezen a nyomvonalon elindulva segítséget tudunk kapni azzal kapcsolatosan, hogy az egyénnek milyen utat kell bejárnia ezen inkarnációja alatt. A születéskori Hold állás ad információt a személyiségről.

Tizenkét alapvető személyiség típus létezik, és mindegyiknek van egy negatív és egy pozitív vonatkozása.

Ha ismerjük a születési időpontot, feltárul a személyiség típusa, célja és feladata, és a gyógyír, amely ebben a feladatban a legjobban tudja támogatni.

A „12 gyógyító” a 12 asztrológiai jeggyel, a tizenkét kifejlesztendő erénnyel hozható analógiába.

A TIZENKÉT GYÓGYÍTÓ – HIBA- KIFEJLESZTENDŐ ERÉNY

  

KOS – NEBÁNCSVIRÁG – TÜRELMETLENSÉG-FÁJDALOM  – MEGBOCSÁTÁS

BIKA – TÁRNICS – BÁTORTALANSÁG-KÉTELKEDÉS – MEGÉRTÉS

IKREK – KÉKGYÖKÉR – TUDATLANSÁG-”A BOLOND” - BÖLCSESSÉG

RÁK – ISZALAG – KÖZÖNYÖSSÉG – JÓINDULAT

OROSZLÁN – VASFŰ – RAJONGÁS-FANATIZMUS – TOLERANCIA

SZŰZ – KISEZERJÓFŰ – GYENGESÉG-”LÁBTÖRLŐ”- HATALOM

MÉRLEG – SZIKÁRKA – HATÁROZATLANSÁG-DÖNTÉSKÉPTELENSÉG – ÁLLHATATOSSÁG

SKORPIÓ – KATÁNGKÓRÓ – KORLÁTOZOTTSÁG-PANGÁS – SZERETET

NYILAS – APRÓBOJTORJÁN – MEGKÍNZOTTSÁG-NYUGTALANSÁG – NYUGALOM-BÉKE

BAK – BOHÓCVIRÁG – FÉLELEM – EGYÜTTÉRZÉS

VÍZÖNTŐ – BÉKALILIOM – SZOMORÚSÁG-AGGODALOM – ÖRÖM

HALAK – NAPVIRÁG – RÉMÜLET-RETTEGÉS - BÁTORSÁG-HŐSIESSÉG

Bár a módszer alkalmazásához nem szükséges az asztrológiát ismerni, mégis érdemes legalább a tizenkét csillagjegy minőségével megismerkedni, ezáltal érthetővé válik, hogy milyen helyzetekre automatikusan milyen választ adunk a világnak.

Gyógyítóként csak a tizenkét típus negatív vonatkozásaival van tennivalónk.

Tehát személyiségünket megismerhetjük abból, hogy hol állt a Hold születésünkkor, az idegen hatások veszélyeit pedig a bolygók mutatják meg.

Bach doktor szerint abban az esetben, ha megmaradunk saját személyiségünknél, hűek maradunk magunkhoz, akkor nem kell félnünk sem a külső befolyásoktól, sem pedig a bolygóerőktől.

A gyógyírek segítenek személyiségünk megőrzésében.

A bolygóerők hatása csak fejlődésünk korai állapotában támogat vagy határoz meg bennünket.

Ha a szeretet útjára lépünk szabaddá válunk a csillagok hatásaitól, minden körülmények között magunk irányíthatjuk hajónkat.

A gyógyulás hét fokozata

A Bach-virágterápia elvei alapján a fizikai betegségnek a neve és a természete a gyógyulás szempontjából nem fontosak, mivel a test betegsége lelkünk és szellemünk közötti diszharmóniát jelzi.

A tizenkét gyógyír segítségével egyszerű feltárni a beteg problémáit, megvilágítani milyen okok miatt kerülhetett rossz lelkiállapotba, milyen okai vannak betegségének és az információk átadásával és a gyógyírek segítségével az öngyógyító erők újra működésbe tudnak lépni és helyreáll a test és a Lélek kapcsolata.

A gyógyulásnak hét fokozata van a következő sorrendben.

BÉKESSÉG

REMÉNY

ÖRÖM

HIT

BIZONYOSSÁG

BÖLCSESSÉG

SZERETET

Bach szerint ha a beteget csak egyszer is eltölti a szeretet – nem az önszeretet, hanem az Univerzális szeretet -, akkor hátat fordított annak, amit betegségnek nevezünk.

Elsősegélycsepp

Többféle elnevezést is használunk rá, vészcsepp, életmentő csepp. Ezzel a virágkeverékkel mentette meg dr. Bach egy halász életét. Azóta is sokak tapasztalhatták meg áldásos hatását. Az elsősegélycsepp minden személyiségtípusnál hatékony.

„Bach ezzel a virág összeállítással ugyanis egy felsőbbrendű archetipikus reakciómintát ragadott meg, amelyben a személyiség egész struktúrája átalakul, és a fizikai testhez való kapcsolat kérdésessé válik.”[8]  

Bár először a keveréket három virág alkotta, Nebáncsvirág, Iszalag és a Napvirág, később az Ernyős madártej és a Cseresznyeszilva is belekerült és így terjedt el mind a mai napig a használata.

A vészcseppet alkalmasint akkor is szedhetjük, ha személyes keveréket használunk

Vannak emberek, akik speciális helyzetben használják, ilyen lehet esetleg egy vizsgadrukk feloldása, fogorvosi rendelőben való várakozás, stb.

Feltétlenül szükség lehet rá krízishelyzetekben, amikor az egyén akár nem is tud önmagáról, vagy képtelen összpontosítani.

Megelőzésre is lehet használni, ha már az érzelmi jeleknél bevesszük, ilyen lehet egy menstruációs fájdalom, epegörcs, epilepszia, stb.

Minden olyan helyzetben, amikor jóval nagyobb kihívással találkozunk, mint amire fel tudunk készülni, ilyenek pl. katasztrófák, balesetek, de akár egy rossz hír hallatán is alkalmazhatjuk.

Külsőleg is alkalmazható, fürdők, borogatások formájában vagy akár krémekbe keverve lehet használni.

Ez a legismertebb és a legtöbbször használt készítmény. Nem véletlenül, hiszen minden testi, lelki, szellemi trauma feloldására alkalmas.

Az elsősegélycsepp gyakorlatilag már a bevétel után 1-2 perccel hat az emberi energiamezőre, úgyhogy pár percen belül hatni kezd. Ezt már többször megtapasztaltam magam is és környezetemben más emberek is.

Egyébként még akkor is hat, ha csak egy elsősegélycseppet tartalmazó üveget pár percig a kezünkben tartjuk.

Az elsősegély csepp nem helyettesítheti a Bach-virágterápiát, nem szabad visszaélni ezzel az energiaminőséggel.

A virágeszenciák hatásmechanizmusa

A Bach-féle virágok mindegyike, mivel egy „bizonyos magasabb rendből” származnak, mindegyik egy bizonyos lelki princípiumot testesít meg, és egy meghatározott frekvencián rezeg. Ezen virágok frekvenciamintái az emberi energiamezőben megfelelnek egy-egy lelki frekvenciának, legpontosabban az emberi lélek „erényeinek”. A 38 eszencia a harmonikus magatartásminták archetipikus készletét alkotja.

Ha a Lélek és a személyiség tervei között félreértés történik, úgy a lelki potenciál frekvenciájában torzulás következik be. Ilyenek lehetnek például az önbizalomhiány, félelem, stb. Ezen lelkiállapotok kiegyensúlyozására alkalmasak a virágrezgések. Pl. ha megvan egy ember életében a lehetőség és képesség és mégsem képes tervei végrehajtására az önbizalomhiány miatt, azt úgy a Vörösfenyő egyensúlyozza ki, és ennek következtében a kisebbrendűségi érzésből újra önbizalom lesz. Ha pl. egy tudatos félelem akadályoz meg valamit, akkor a Bohócvirág rezgései segítenek.

A lélek újra teljességgel megnyilvánulhat a személyiségben, ahol eddig diszharmónia volt, újra meg tud indulni az energiaáramlás.

Bach szavaival élve: „ott, ahol az ember „már nem egészen önmaga”, ismét „teljesen önmaga lesz”.[9]

Tehát a virágeszencia katalizátorként helyreállítja a lélek és a személyiség közti, ezen a ponton blokkolt kapcsolatot. A személyiség ennek következtében megleli a kivezető utat a zűrzavarból és a behatároltságából. Újra visszajut azokhoz az erényeihez, amelyek földi létünknek értelmet adnak és harmóniát biztosítanak.

Bach a növények hatóanyagaiban találta meg azt, amit keresett. A virágkivonatok kutatásával teljesítette élethivatását. A Bach-virágterápia hatása biztonságos, szelíd, nem okoz függőséget, nincsenek mellékhatásai, még túladagolásból álló probléma sem merülhet fel. Más gyógyszerek mellett is lehet használni, nem rontja azok érvényesülését.

A virágeszenciák készítése

Bach doktornak komoly gondot jelentett az, hogyan tudná a virágok információját úgy kinyerni, hogy a lehető legjobban, és a legegyszerűbben lehessen alkalmazni.

Míg először a növények magjából preparált készítményt használt, igen hamar felfedezte a napoztatási módszert. Ez bizonyult a legideálisabbnak, az elkészítés módja és az alkalmazás tekintetében is. Annyira egyszerű az elkészítés mód, hogy bárki el tudja készíteni, ha van kedve és ideje.

Egyébként azok a növények, amelyekből a környezetünkben sok van, már egy képet ad arról, hogy az adott közösség, milyen problémákkal küzd elsődlegesen.

Az eszenciák elkészítésének kétféle módja van, az egyik a napsütéses, másik a forralásos módszer.

Napsütéses módszer:

A napoztatást reggel 9 óráig el kell kezdeni. Egy áttetsző üvegedényt megtöltünk teljesen vízzel, és a virágszirmokat a víz tetejére tesszük, oly módon, hogy teljesen befedjék a vízfelületet. Jó minőségű forrásvizet kell használnunk. A virágsziromokat emberi kéz követlenül ne érintse, vagy a növény levelét, vagy faágat használjunk segítségül. Árnyék sem vetülhet rá, ha így történik, újra kell kezdeni az egészet. A napoztatás kb. 2-4 órát vesz igénybe. Ezután a virágokat óvatosan le kell venni a felszínről, és egy üveget félig meg kell tölteni ezzel a vízzel, majd felönteni brandyvel, ami tartósítja az eszenciát. Az így készült eszenciát anya- vagy törzseszenciának nevezzük, ilyen töménységben nem alkalmazzuk. A második lépcsőfok az alapeszencia készítése. Egy 30 ml-es steril üveget tele töltünk brandyval, és az elkészített alapeszenciából 2 cseppet teszünk. A harmadik lépcsőben az az eszencia készül, amelyet szedni fogunk. Itt egy 30 ml-es üveget megtöltünk forrásvízzel vagy szénsavmentes ásványvízzel, egy kevés is brandyt töltünk, a tartósítás miatt, és az alapeszenciából cseppentsük bele két cseppet. Ha keveréket készítünk, akkor mindegyik alapeszenciából 2-2 csepp az arány.

Forralásos módszer:

Ezt a módszert a kora tavasszal virágzó növények esetében használjuk, mivel ilyenkor még a Nap ereje kevés a víz hatásossá tételéhez, ezért Bach fölforralt, meleg vízben áztatta a virágokat,

---

[1]          Gyógyforrás könyvek 1. Dr. Edward Bach :Válogatott tanulmányok: 147. o. (1)

[2]    Szabó Norbert – Dr. Várhelyi Gábor: Bach-virágterápia a mindennapokban: 18. o. (2)

[3]    Gyógyforrás könyvek 1. Dr. Edward Bach: Válogatott tanulmányok: 25. o. (7)

[4]    Gyógyforrás könyvek 1. Dr. Edward Bach: Válogatott tanulmányok: 25. o. (8)

[5]    Gyógyforrás könyvek 1. Dr. Edward Bach: Válogatott tanulmányok: 34. o. (3)

[6]    Mechthild Scheffer: Az eredeti Bach-virágterápia: 30. o.  (1)

[7]    Szabó Norbert – Dr. Várhelyi Gábor: Bach-virágterápia a mindennapokban: 38. o. ((2)

[8]    Mechthild Scheffer: Az eredeti Bach-virágterápia 217. o. (2)

[9]    Mechthild Scheffer: Az eredeti Bach-virágterápia: 31. o. (2)

-VIRÁGTERÁPIA TANFOLYAM

Időpont: 
10 alkalmas

Dr. Edward Bach (1886-1936) életműve ez a nagyon szelíd, természetes és mindenki számára elérhető és megérthető terápia, gyógymód.

A virágterápia olyan mellékhatásoktól mentes módszer, amely segítségével helyre áll a szervezet egyensúlya és így az öngyógyító erők újra működésbe tudnak lépni.

A terápia során alkalmazott személyes keverék visszaállítja az önbizalmat, módot ad a helyes énkép kialakítására, az önkifejezésre.

Az alkalmazott virágeszenciák nagyon fontos része az átalakulásunknak, de ami még ennél is fontosabb, ennek a módszernek a szellemisége, amelynek talán az egyik legfontosabbika, miszerint saját felelősségünk nem kerülhető meg, ha szeretnénk egészségesek lenni.

Egészségi állapotunk, jó hangulatunk attól függ, mennyire van összhangban a személyiség és a Lélek.

A személyiség, ha elveszítette a felsőbb énen keresztüli kapcsolatát, nem meri követni a Lélek parancsait.

Miből következtethetünk arra, hogy már esetleg ez az állapot áll fenn?

Negatív érzelmeink mutathatnak rá erre az állapotra.

Bach doktor 7 csoportba sorolta azokat a lelkiállapotokat, amelyek jelentős befolyást gyakorolhatnak egészségünkre:

–                    félelem,

–                    bizonytalanság,

–                    a jelen történései iránti érdektelenség,

–                    mások elképzelései és külső hatások iránti túlzott érzékenység,

–                    magányosság,

–                    kétségbeesés,

–                    mások boldogulása iránti túlzott aggódás.

Minden ember életében akadnak olyan helyzetek, amelyekben a virágrezgések segítséget nyújthatnak. Az eszenciákkal való gyógyítás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a negatív állapot csak úgy szüntethető meg, ha pozitív ellentétévé alakítjuk át, így lesz a félelemből bátorság, türelmetlenségből türelem stb.

Ha tisztában vagyunk vele, hogy milyen pozitív tulajdonságokra van szükségünk életünk jobbá tételéhez, ezt  az eszenciák használatával elérhetjük, hogy a pozitív tulajdonságok könnyebben megjelenjenek, érvényre jussanak bensőnkben.

A virágeszenciák segítségével megnyílunk a test üzenetei számára, amelyek felhívják figyelmünket a test és a lélek közötti diszharmóniára.

Ha megértjük ezeket az üzeneteket, vagyis ez a kapcsolat tudatossá válik, nincs már szükség a betegségre, amely ugyanezt jelezte számunkra.

A „12 gyógyító” a személyiség típusokkal, a többi segítő gyógyír pedig a psziché átmeneti hangulatváltozásaival vannak kapcsolatban.

A Bach-virágterápia alkalmazási lehetőségei:

- betegségek  megelőzésére,

-már kialakult  betegségek kiegészítő kezelésére,

-félelem, fóbia,  szorongás,  függőségek,

-mindenféle kapcsolati problémák megoldására,

-tanulási  problémák (koncentrációs probléma, vizsgadrukk,  nehezen tanul, stb.)

-súlyproblémák,

-álmatlanság,

-személyiség  kibontakoztatása,  önbizalom, önértékelés, önelfogadás)

Mint már említettem, nem kerülhető meg a saját felelősség. Minden, ami körülöttünk van, létezik, ahhoz közünk van. A virágeszenciák használatával, egyre tudatosabbak, éberebbek tudunk lenni, nagyon sokat javul a problémamegoldó képességünk, elmúlnak a félelmeink, egyre inkább a bizalom, a szeretet állapotába kerülünk.

Ennek a módszernek is az az üzenete, ha szeretetben vagyunk, akkor nincs betegség, ha szeretet van, minden van. Persze, el kell azon is gondolkodnunk, hogy az a fajta szeretet, amelyet most gyakorlunk, annak mennyi köze van a tényleges, feltétel nélküli szeretethez.

A virágeszenciák szedése közben, miután elmúlik a feszültség, félelem, az eddig megoldhatatlannak tűnő helyzetek felszámolódnak, egyben eltűnnek a régi felborult állapotot tükröző betegségüzenetek is, mint pl. a magas vérnyomás, emésztési rendellenesség, stb. Mellékhatásként ennek folyományaként visszajön az élet és munkakedv is.

Alap tanfolyamról lévén szó azoknak ajánlom akik még nem találkoztak ezzel a módszerrel.

Kik tudnák speciálisan is beilleszteni hivatásukba is ezt a tudást?

Természetgyógyászok, egészségügyben dolgozók, pedagógusok, asztrológusok, segítők, stb.

Pl. a masszőrök segítségül hívhatják a testtérképet is.

A „12 gyógyító” analógiába hozható a 12 állatövi jellel, ezáltal az asztrológus nemcsak felismerheti, milyen folyamatok zajlanak az egyénben, hanem a megoldásban is komoly segítséget nyújthat.

Bach doktor álma volt, hogy minden háztartásban legyen egy virágeszencia készlet és átmeneti problémáinkat, nehézségeinket ezen szerek segítségével orvosoljuk.

Ha felkeltette érdeklődésedet, szeretettel várlak!

Bővebb felvilágosítás, elérhetőség:

Tóth Edit

30-921-0228

A BACH-VIRÁGTERÁPIÁRÓL

Szeretném, ha az emberek mind közelebb kerülnének ennek a módszernek az ismeretéhez. Arra a területre szeretném felhívni a figyelmet, amiről nem sok szó hangzik el.

Főképpen a szellemiségéről, ami szorosan összefügg egyébként a szerhasználat hatékonyságával is.

Nagyon fontos, hogy felismerjük, melyik viselkedésmintánk, milyen körülmények járultak ahhoz, hogy az egyensúlyvesztés megtörténhetett, és ennek fényében válasszuk ki azokat a virágokat, amelyek a segítségünkre lehetnek abban, hogy felül tudjunk emelkedni az adott problémán.

A másik fontos dolog, hogy nem kell megvárnunk, hogy bármilyen betegség, mint üzenet megjelenjen, prevencióként is tudjuk alkalmazni a virágeszenciákat, ugyanis Bach doktor szerint a 12 archetipikus mintával van dolgunk, amelyet a 12 csillagjeggyel hozott összefüggésbe, és az általa felfedezett virágok közül a „12 gyógyítót” pedig a csillagjegyekkel hozta analógiába. Tehát érdemes legalább a pontos időpontra felállított horoszkópunkat ismerni.

Bach doktor arra a felismerésre jutott, hogy mindenkor a jelen lelkiállapottal kell foglalkoznunk, arra kell a virágeszenciákat megtalálni, és akkor, miután a lelkiállapot rendbe jött, az adott betegség, mint üzenet, okafogyottá válik, ezért el kell, hogy tűnjön.

Ugyanaz a lelkiállapot különböző embereknél különböző tünetet okoz, tehát ezért nem a betegség elnevezése, pl. egy magas vérnyomás, vagy egy lábtörés, a kiindulópont, hanem ahogyan reagálunk egy adott dologra.

Így például:

• félelemmel,
• megfeleléssel,
• türelmetlenséggel,
• halogatással, stb.

Ezek és hasonló állapotok azok, amelyek akadályoznak bennünket, hogy töretlenül haladhassunk életutunkon.

Tehát ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen a személyiségünk, tudatosan dolgozhatunk azon, hogy az adott jegy minőségét a lehető legpozitívabban tudjuk megélni és akár az eszenciák használatára sincs szükség.

A tizenkét gyógyítóról

Bach doktor által leírt állapotok az emberi természet archetipikus reakciómintái. A módszer használatához ezért nem szükséges orvosi végzettség, hogy eredményesen tudjon valaki foglalkozni Bach-virágokkal. Mivel a 12 gyógyító analógiába hozható a 12 asztrológiai jeggyel, így ezen a nyomvonalon elindulva segítséget tudunk kapni azzal kapcsolatosan, hogy az egyénnek milyen utat kell bejárnia ezen inkarnációja alatt. A születéskori Hold állás ad információt a személyiségről.

Tizenkét alapvető személyiségtípus létezik, és mindegyiknek van egy negatív és egy pozitív vonatkozása.

Ha ismerjük a születési időpontot, feltárul a személyiség típusa, célja és feladata, és a gyógyír, amely ebben a feladatban a legjobban tudja támogatni.

A „12 gyógyító” a 12 asztrológiai jeggyel, a tizenkét kifejlesztendő erénnyel hozható analógiába.

Tizenkét negatív lelkiállapot:

1. . megkínzottság – Apróbojtorján - Nyilas
2. . rettegés – Napvirág - Halak
3. . félelem – Bohócvirág - Bak
4. . közöny – Iszalag - Rák
5. . szenvedés – Nebáncsvirág - Kos
6. . határozatlanság – Szikárka - Mérleg
7. . rajongás – Vasfű - Oroszlán
8. . csüggedés – Tárnics - Bika
9. . „lábtörlő” - Kisezerjófű – Szűz
10. . a bolond – Kékgyökér - Ikrek
11. . gyász – Békaliliom - Vizöntő
12. . pangás – Katángkóró - Skorpió

Kifejlesztendő erények:

1. Apróbojtorján – nyugtalanságból – békesség - Nyilas
2. Napvirág – rémületből – bátorság - Halak
3. Bohócvirág – félelemből - együttérzés - Bak
4. Iszalag – közönyból - jóindulat - Rák
5. Nebáncsvirág – türelmetlenségból – megbocsátás - Kos
6. Szikárka – döntésképtelenségből – állhatatosság - Mérleg
7. Vasfű – fanatizmusból – tolerancia – Oroszlán
8. Tárnics – kételkedésből - megértés
9. Kisezerjófű – gyengeségből – erő – Szűz
10. Kékgyökér – tudatlanságból – bölcsesség - Ikrek
11. Békaliliom – szomorúságból – öröm - Vízöntő
12. Katángkóró -korlátozottságból – szeretet – Skorpió

Bár a módszer alkalmazásához nem szükséges az asztrológiát ismerni, mégis érdemes legalább a tizenkét csillagjegy minőségével megismerkedni, ezáltal érthetővé válik, hogy a világ ingereire, milyen automatikus választ adunk. Gyógyítóként csak a tizenkét típus negatív vonatkozásaival van tennivalónk. Tehát személyiségünket megismerhetjük abból, hogy hol állt a Hold születésünkkor, az idegen hatások veszélyeit pedig a bolygók mutatják meg. Bach doktor szerint abban az esetben, ha megmaradunk saját személyiségünknél, hűek maradunk magunkhoz, akkor nem kell félnünk sem a külső befolyásoktól, sem pedig a bolygóerőktől. A gyógyírek segítenek személyiségünk megőrzésében. A bolygóerők hatása csak fejlődésünk korai állapotában támogat vagy határoz meg bennünket. Ha a szeretet útjára lépünk szabaddá válunk a csillagok hatásaitól, minden körülmények között magunk irányíthatjuk hajónkat.